Lassan itt a január vége, zömmel elkezdődtek az új szezonos animék, így ejtenék pár szót arról, hogy néhány rész után mi akadt fenn a hálón.
Natsume Yuujinchou Shi
Annyira egyértelmű volt, hogy jujj. Szót se érdemel. J Egyébként szuper izgis két résszel kezdett, és ilyenkor mindig elfog a kíváncsiság a manga iránt. Aztán persze a közelébe se megyek, hogy sok meglepetésem maradjon még. Egyébként ahogy belelapozgattam, az anime amúgy is szebb, bár ezt biztos megszoknám, de míg van szép, színes mozgókép, addig a manga tabu, mert lelőném a lényeget.
Szóval sok jót várok, és csalódni biztos nem fogok.
Brave 10
Talán ezt vártam a legjobban az ismeretlen címek közül. Ha a főszereplő csaj nem ment volna mindjárt a második részben az idegeimre, tán jobban is értékelném. Amúgy biztos nézni fogom, mert akciósnak ígérkezik, meg az esztétikus bishi felhozatal sem ront a helyzeten. J
Another
Elég lassú és borongós kezdet. Van benne lehetőség, szerintem, de hogy ki is lesz-e használva, az csak a végén derül ki. Elsőre az Ookami Kakushi jutott róla eszembe, de remélem a végeredmény jobb lesz, mint az volt. :/
Danshi Koukousei no Nichijou
Amolyan vígjáték féle akarna lenni, és bár néha közelebb áll a fárasztóhoz, még egészen szórakoztató is tud lenni. J Mondjuk az első két részben elég sok volt az előzetesekből is látott jelenet, de hamarosan elfogynak, akkor nem fogom majd a fél részeket átpörgetni.
Nisemonogatari
Pont olyan sületlenség, mint az elődje. Hogy akkor miért nézem?… Passz.
Amagami SS+
Az első sorozatot is szívesen nézegettem, eddig a második is azt a színvonalat hozza. És külön díjazom, hogy nem új lányok kerülnek terítékre, hanem a meglévőkkel folytatódik a főhős ilyen-olyan előrehaladottsági szinten félbe maradt viszonya.
Area no Kishi
Erre vagyok most épp a legmérgesebb!!! Annyira jól indult, nekem a szezon meglepetése, még csak tervben sem volt, erre most megnéztem a harmadik részt és… Szal ne már?!
Pont az Area no Kishi miatt szerepel a bejegyzés címében az is, hogy csak én nem bukom drámára?! Miért van az, ha valakit megkedvelek, ha valami kezd tök jó és tök érdekes lenni, akkor hirtelen még érdekesebbé teszi az alkotó, író, – kontár – azzal, hogy valakit ki(ny)ír. Ez egyébként duplán bosszant most, mert a Guilty Crown-nal is így jártam… De eddig a legrosszabb ilyen élményem a Fushigi Yuugival kapcsolatban ért, azt végérvényesen dobtam, mikor Nuriko meghalt. De mondhatnék könyvet is… Harry Potter-ben Sirius, vagy a Darren Shan-ban Mr. Crepsley (egyébként utóbbi könyvet szintén dobtam, emiatt). Talán maradi, de nem tartom giccsesnek, ha mindenki életben marad, ellenben utálok bőgni. Márpedig én még egy lélektelen, totál kitalált könyv/film/anime/akármi főhőst is képes vagyok elsiratni, főleg ha az a legcsekélyebb mértékben is, de a szívemhez nőtt. A szerelmi történetekben megszokja az ember – már a szappanoperákból megtanulta -, hogy sok viszály, viszontagság, nehézség kell, míg két ember egymásra talál. Bla, bla… De miért kell úgy izgalmassá tenni valamit, hogy belecsempészünk egy kis – értsd ironikusan – halált? Ez tényleg tök tuti dolog? Ettől csak én készülök ki mindig? -.-
Nő vagyok, talán nem kizárt, hogy ehhez is van némi köze a dolognak. De akárhogy is, kezdem nagyon-nagyon unni, hogy egyre több helyen találkozom ezzel a hatásvadász cselekmény megoldással… Grrrr……














Legutóbbi hozzászólások