Kőszeg & Bükfürdő – Tanulmányi út: első felvonás

Azaz, mint első féléves régió-gazdaságtan főszakirányos hallgatónak megvolt az első régiós kirándulásunk. A következő félévekben még 3 hasonló, és állítólag egyre jobbak várnak rám. Most Kőszegen és Bükfürdőn jártunk…

Az őszi szünet előtti utolsó napon (okt. 22) kelhettem háromnegyed 6-kor. Marha mód korai időpont, és a fenének se volt kedve ilyenkor kikászálódni az ágyból, mikor előző este egy remek kis gazdasági elemzés zh-n bizonyíthatta az évfolyam a tudását. Vagy legalábbis próbáltuk imitálni a hozzáértést. XD Mindenesetre életemben kevesedik alkalommal jutottam el 6-kor, nyitás után kisboltba, hogy friss kiflit és kakaót magamhoz véve némi energiát csempézzek ólomsúlyúnak érzett tagjaimba. Mondhatom, nem jött össze. Hétre volt az indulás megbeszélve, mi meg már Zsuzsó-val háromnegyedkor a suli előtt vártuk fagyoskodva, többedmagunkkal a megváltó busz érkezését. Kisebb késéssel be is futott, és sajnos Fábió tanár úr nem tarthatott velünk, de majd legközelebb…

Kőszegen kezdtünk. Itt az Írottkő Natúrpark-ról hallgattunk meg egy rövid bemutatást, illetve, megtudtuk a cseppet sem elfogulatlan előadó bácsitól, hogy Kőszeg egy nyugodt város. Kőszeg egy nyugodt város. Megjegyezte, kedves olvasó? Mert ez itt a lényeg. Mi körülbelül 10-szer hallhattuk ezt, az egyébként egész érdekes előadás közepette. Amúgy tanulmányilag már csak azért is hasznos volt, mert eddig nem is hallottam natúrpark-ról, azt meg végképp nem tudtam, hogy nemzeti parkokkal ellentétben ezek civil kezdeményezés hatására jönnek létre, és civilek, illetve némi állami támogatás tartja fenn őket. Szóval nem volt haszontalan… Ezután még egy kisebb Kőszeg főtéri ismertetést is kaptunk egy már elvalétált régiós elődünktől, majd indulhattunk is tovább.

Bükfürdő második és utolsó állomásunk volt aznapra, ahol egymást követően két szakmai előadást hallgathattunk meg, majd ebédeztünk is. Még a monológok előtt kaptunk kávét, ásványvizet és pogácsát is. Juj, az a pogácsa milyen finom volt! Még friss, puha és meleg volt, amikor megkaptuk. Nyamm! Aztán a két előadás – az egyik a turizmusfejlesztésről általában, a másik ugyanez levetítve a Büki Gyógyfürdő-re – szintén bővítette a látókörünket, még volt, aki kérdezett is a végén. Nem én. ^^” Az ebéd nem volt épp felemelő, de meglehetett enni. De anyukámnak ne áruljátok el, hogy elfogyasztottam azt a zöldséges levesszerű izét! A lecsós hús ehetőnek bizonyult, viszont a somlói galuska *-*. Incsi-fincsi volt! (a mazsola kipiszkálása után XD).

Ezek után, aki akart mehetett tesztelni a Büki vizet, én azonban többedmagammal inkább kihagytam. És még annak a négyemberes társaságnak is a tagja lettem, akiket aztán volt számvitel, jelenlegi projektfejlesztés tanárnőnk hazafuvarozott még a többiek előtt. Ennek köszönhetően időben Sopronban, és még aznap itthon is voltam. Összességében ez egy remek kis út volt, hasznos is, élvezhető is, szóval ennél csak jobbat várok a folytatástól…