Vavyan Fable: Vis Major

“Egy regény, melynek tempójával csak egy Ferrari Testarossa, élvezeti értékével viszont az égvilágon semmi sem versenyezhet.”

Már régóta terveztem, hogy egyszer Vavyan Fable könyveit, legalábbis amiket olvasok/tam, azokról blogos formában is megemlékezzem. Újfent előjött ez az ötletem, miután a nyári animézést megszakítandó könyvet is vettem a kezembe. Így most az első, amiről megemlékezem, az a Vis Major sorozatának 5 kötötéből az első, maga a Vis Major.

A regény először 1993-ban látott napvilágot, akkor még Valhalla Páholy kiadásában, mára azonban megérte második kiaadását is, melyre 2004-ben került sor, immár a Fabyen kiadó gondozásában. A Vis Major sorozat a Halkirálnyő sorozata mellett (egyszer majd ez is sorra kerül) a másik folytatásos zsaruregénye, mely immár 5 kötet ért meg, és csak remélni tudom, lesz még folytatás.

Kyra Emett, a szőke, sznob, nagyszájú rendőrlány újoncként kerül a később csak Fertő City-ként emlegett nagyváros különleges bűnüldözői közé. Az említett csoport érdekessége, hogy egyenruha nélkül, civilben, hétköznapi autóikon járják a várost és védik lakói biztonságát. Főhősnőnk első belépése az irodába feltűnésmentesen zajlik, a kutya sem vesz róla tudomást. Újdonsült, mit sem sejtő kolléigái és jövendő főnöke ugyanis feletébb elmerülve vitatkoznak, mondataikba gyakorta beleszőve egy szókapcsolatot: Vis Maior. Nem kell hozzá nagy odafigyelés, hogy Kyra ráébredjen, Vis Maior egy személyt takar. Rövidesen azt is megtudja kit. A látszólag potenciazavarokkal küzdő, válófélben lévő nagydarab, talpig feketében járó férfi a csapat legérdekesebb figurája. Háká, vagy ahogy Kyra hívja, E.T., immár közös főnökük egymás iránt tanusított kezdeti “rajongásuk” alapján Kyra-t Vis Major mellé osztja be, főként nagyszabású és a maga módján zseniális embere bosszantására. Kyra és Vis Major tehát megkezdik közös munkájukat, cseppet sem gördülékenyen. Amellett, hogy nap, mint nap meg kell küzdeniük az egyre zavarosabb, modernizálódó világ szülte bűnesetekkel, még a város egyik legsötétebb alakjának, kielőtt még a rendőrök 90%-a is meghajlik, Ballerini-nek eltűnt lányát is keresniük kell. S ha ez nem volna elég, még egymást is el kell viselnük…

Számos regényhez képest először talán furcsa, hogy egyes szám első személyben íródott – ami egyébként Fable regényeire túlnyomó részt igaz -, Kyra szemszögéből. Azonban hozzá lehet szokni, és így talán még inkább átélhetőbbek az események, élhetőbbek az érzelmek.

Számomra a Vis Major volt a kapu, meg először utat nyitott Fable könyvei felé. Azóta többet is sikerült már elolvasnom, megszereznem, de még mindig ez a maradt az egyik kedvencem.

Néhány idézet a könyvből:

Kezemben tartom sorsom irányítását, végtére is rengeteg eszem van. Ennyi sok ésszel csak az a baj, hogy nem lehet tőle lazítani, nemigen lehet szeretni, szóval egy sor gyengeséget nem tűr, ráadásul gyakran fölényes még velem szemben is, és lehurrog.

Esztendőkön át elhitettem magammal, hogy nekem nincs szükségem ama zűrzavaros, viharos, elmeölő hadijátékra, amit férfi és nő folytat egymással, szerelem címen. De van-e más, ami egyszerre képes felkavarni érzékeket, érzelmeket, van-e más, kedvesebb szörnyeteg, mint a gyönyörűség vágya, melynek fojtogató ölelésében ritka csoda ér: érezzük, hogy élünk?! Nem mást, nem kevesebbet akarunk, csupán mindent: élve megelevenedni.

Táncolnék veled, zene sem kellene hozzá; néznélek s nem ügyelnék arra, hogy te vagy más meg ne lássa; ölelnélek, miként álmomban oly ösztönösen s gondolattalanul, mint még senkit, soha, s ezért félek tőled. Tőled félek.

Szerintem egy irányzat van: a színvonal.

Álom: éppen attól más, hogy merész, szabad, miként az ébrenlét sosem, hiszen elrejtett fiókok mélyére dugdosott képeket rángat elő; tör, zúz, ordít, megbosszulva a nappal fegyelmezettségét; megszínesíti a színtelent, a komisz varázsló.

A legtöbb pasas ösztönösen tudja, mire rezonál a kocsija! De hogy mitől izzik fel a barátnője…?!