Code Geass / R2- Leluch lázadása, kétszer…

 

2006. Az az év, amikor a Code Geass világhódító útjára indult. Nem volt nehéz dolga, rövid idő alatt hatalmas népszerűségre tett szert. De mit nekem milliók imádata, én ugyan meg nem nézek még egy mecha-t, egyszerűen nem az én műfajom. Végül is három évig betartottam, aztán most mi jött rám, mi nem, mégis belekezdtem. A végére értem, és újra elkezdtem… immár a folytatást, ami 2008-ban került képernyőre. Ha másért nem is, azért megérte halogatnom a dolgot, hogy anno nem kellett körmöt rágni, mert bizony lehetett volna rendesen…

A történet egy alternatív XXI. században játszódik, ahol Britannia nem veszítette el a gyarmatait, és immár a fél világ a fennhatósága alá tartozik. 2010. augusztus 10-én az Új Brit Birodalom hadat üzen japánnak és a Knightmare neveztű fegyvereiknek köszönhetően alig egy hónap alatt meg is hódítják. Japánt hozzácsatolják a Birodalomhoz, és hogy végleg megfosszák a függetlenségétől, eltörlik nevét, a továbbiakban 11-es körzetként kezelve az országot. Azonban a kis létszámban ugyan, de töretlen lelkesedéssel megmaradó ellenállók lázadásokkal, merényletekkel próbálnak újra és újra harcolni a szabadságukért, többnyire sikertelenül. Egészen addig, míg hét évvel később meg jelenik Zero, aki titokzatos vezérként a felkelések élére áll, soha nem látott eredményeket produkálva.

Igen, 7 évvel Japán meghódítása után, mikor Leluch barátjával és iskolatársával egy fogadásos sakkjátszmáról térnének vissza az iskolába egy különös baleset szemtanúi lesznek. Az ütközést szenvedő kamion segítségére siető Leluch nem is számít rá, élete milyen fordulatot vesz, mikor akaratán kívül megismeri azt a rakományt, a különleges lányt, C.C.-t, aki oly fontos a Britek számára. A felfordulásban találkozik egykor volt barátjával Kurugi Suzakuval, a volt japán miniszerelnök fiával, aki immár a brit sereg katonájaként küzd a békéért, a maga módján. Leluch katonák kereszttüzébe kerülve különleges erőt kap a lánytól, amivel sikerült megmenekülnie, és a későbbiekben a Fekete Lovagok Rendjének vezetőjeként, Zero álnévvel hadat üzent a Brit Birodalomnak, illetve saját céljai által vezetve a brit uralkodónak, tulajdon apjának, mindezt azért, hogy megteremtse azt a békés világot, amilyet szeretett húga, az egyetlen, aki igazán fontos neki, Nunally megérdemel. A Geass, az erő, mellyel emberek manipulációjára is képes erős fegyvere lesz a megvívott csatáiban.

Érdekes történetvezetés, fejlődő és színes karakterek, váratlan fordulatok kísérik Leluch-t az útján, de hogy vajon eléri-e a célját, az csak a második sorozat megtekintése után derül ki. A Code Geass: Hangyaku no Leluch ugyanis a maga módján befejezetlen maradt, olyan űrt és kérdéseket hagyva hátra, amely kiáltott a folytatásért. 2008-ban pedig annak módja, és beígért rendje szerint megérkezett a Hangyaku no Leluch R2, ami a történetét ott folytatja, ahol az előző abbahagyta.

Spoiler: A Fekete Lázadás leverése után a Rend és a nép úgy hiszik vezérük, Zero halott. Bizonyos értelemben tényleg az, nem emlékszik a múltjára, a valódira, csak hamis emlékképei vannak, melyet apjától, a szintén Geasst használó Brit Uralkodótól kapott. Leluch mindennapjait tölti az iskolában öccsével, Rolo-val, míg hasonló körülmények között, ahogy az elsőben szert tett az erejére, most visszakapja az emlékeit. De ha Rolo elfoglalt a húga helyét, akkor hol van Nunally? Leluchnak úgy kell ismét a Fekete Lovagok Rendjének élére állnia, hogy közben az iskolában is megőrizhesse titkát, hisz mindenhol figyelik, várva a percet, mikor emlékezni kezd és meg kell ölni.

Mindkét sorozat erősségét a fordulatok és a jól kidolgozott karakterek adják, szerintem. Az egymással szembe kerülő Leluch és Suzaku is jót akarnak a maguk módják, de módszereik ellentétesek. Mindenki változik, fejlődik, az események alakítják gondolataikat, elvárásaikat, tetteiket. A második sorozatra már Suzaku is kegyetlenebb lesz, nem válogat az eszközökben. Mellettük pedig számos színes egyéniség, nevetségesek és komolyak, jók és rosszak, alattomosak és árulók, barátok és családtagok népesítik be a vásznat.

Míg azonban az első sorozat különösen tetszett és önmagában legalább 9 pontot ér, a másodikra csak 6-ot, ha adnék, de mivel a kettő nem nagyon szemlélhető külön, legalábbis értelmét nem látom, így összesítésben 8 pontra rúgna a végeredmény. Lehúzó kritikám fő indoka a túlzás. Zseniális cselszövések és fordulatok alakítják a második sorozatot, csak túl sok. Aki az egyik részben még az egyik oldalon áll, az a következőben barát, vagy épp fordítva. A 15-től a 23. részekig belefullad az ember a követhetetlen stratégiákba, és egyebekbe. C.C. különös világa pedig már csak hab volt a tortán. Ettől eltekintve az utolsó rész második 10 perce mindenért kárpótól, nekem zsepi kellett hozzá, csak ne lett volna olyan vontatott az út odáig.

Amúgy a seiyuk és a zenék nagyon jók, kedvencem nincs, de tervezem megszerezni legalább az op-eket, és az endingeket. A CLAMP által megalkotott karakterdizájn tündököl, a képi világ remekel, amit a Sunrise stúdió pazarul kihasználva keltett életre. Megértem a rajongást, ami körüllengi a sorozatot, én is beálltam immár a sorba…