Szeptember 22. – Autómentes világnap, avagy újabb biciklitúra

Ahogy már a tavalyi évben is ezen a napon, a régiógazdaságtan tanszék szervezésében idén is megrendezésre került egy kisebb biciklis túra, ahol az úti cél Rust, egy osztrák kisváros volt, a teljesítendő táv pedig körülbelül 40 km…

Eredeti tervek szerint hétfőn mentünk volna, de így nagy sajnálatomra le kellett volna mondanom az útról, ugyanis hétfőn halaszthatatlan, és abszolút kötelező jellegű órám van. Na, de mikor múlt hét szerdán változott az időpont, akkor nagy lelkesedéssel vetettem magam bele a készülődésbe. Lelkiekben, természetesen. :)

Míg tavaly talán 20nál is többen voltunk, addig idén mindössze 13-an mertünk nekifogni a „nagy útnak”, közülük is csupán 7 volt, aki diák. Tartatlan ez a mai fiatalság, én mondom. :) Elég kényelmes időpontban, 10 órakor indultunk, miután a használható kerékpárral nem rendelkezők (mint például én is) megkaptuk a kölcsönzött biriglinket.

A teljesített útiterv nagyjából így festett:

Sopron, Deák-tér – Tómalom – Sopronkőhida – Páneurópai Piknik – Fertőmeggyes (Mörbisch) – Ruszt – Mörbisch – Fertőrákos – Tómalom – Sopron, Csőszkunyhó fogadó

Az első nagy pihenőt ismételten a Páneurópai Pikniknél tartottuk meg, ami nagyjából 10 km Soprontól, és már ott mindenki a halálán volt. Kivéve persze a tanárurat. Ő nagyon tudott, de az idén legalább könnyebb volt követni. De nagy örömmel néztem végig a megfáradt arcokon, és megállapítottam, hogy ők sincsenek jobb kondiban nálam. Pedig nálam aztán nem nehéz jobb kondíciót elérni, a heti 100 méteres táv a boltig ugyanis, szerintem, nem számít valami megerőltető bemelegítésnek.

A következő nagyobb állomás Ruszt festői kisvárosa volt, ahol megnéztük a Halásztemplomot, és egy másik épületből (tiszta ciki, hogy nem emlékszem mi volt a neve ^^”) a kilátást is megcsodálhattuk. Tényleg szép, csendes hely, nem hiába lett a világörökség része. Ugyanitt még lementünk a mólóhoz is, ahol újabb pihenőt tartottunk.

Mörbisch után már csak a hazafelé út volt hátra, újabb 20 km-el, de ez valahogy mégis rövidebbnek tűnt. Volt néhány emelkedő, ahol meg akartam halni, de többnyire kitartottam. Gyakorlati hiányom ellenére esés, sérülés, sőt karcolás nélkül túléltem a mai napot. Még büszke is vagyok magamra, amiért az utolsó hosszú emelkedőt, ahol tavaly már lihegve toltuk csoportosan a bicikliket, most leszállás nélkül megtettem. A nyelvem ugyan most is lógott, és lassabb üzemmódban kerekeztem, mint ahogy gyalogolnék, de mégis sikerült. Bár azt hiszem, a többiek nevében is írhatom, hogy utána a legjobban a Csőszkunyhóban eltöltött szusszanás, és elköltött késői ebéd/uzsonna esett.

A kollégiumba végül háromnegyed 5 után estünk be, és számomra a zuhany volt az első tevékenység, amit mindenek elé soroltam. Összességében végül 41 km-t teljesítettünk, az elején átlag 18 km/h-s, a végén 16 km/h-s sebességgel haladva.

Akárcsak az előző évben, most is nagyon jól éreztem magam, és nagyon örülök, hogy nem kellett lemaradnom. A kevés résztvevő ellenére a hangulat jó volt, az út pokoli fárasztó, de megérte.