Barátnőmtől kaptam egy linket, miközben németeztem. 5 perc az egész, de halálosan aranyos és garantáltan feldobja a napod, ha még nem láttad. Na meg, ha vevő vagy a rajzfilmekre.

http://video.miner.hu/v/a1e8720adaeb1b9aed6aae24898a03f9

“Szilaj gyönyörnek vége is szilaj,

lázába pusztul el, mint tűz s a lőpor,

mely csókolódzva hal meg: lásd,

a méz is csömörletes, mihelyt túlontúl-édes.”

/Shakespeare: Rómeó és Júlia/

A méltán híres és felkapott Alkonyat után 2009 elején megjelent a négy kötetes sorozat második része is, ami az Újhold címet viseli. Az Alkonyat csak a kezdet volt…

Bella Swan szörnyű napjait éli, ugyanis eljött a 18. születésnapja is. Hiába hívja fel mindenkinek a figyelmét, hogy számára ez nem ünnep, ne köszöntsék fel, Alice mégis megszervez neki egy családias – vámpíros bulit Edward-ék házában. Azonban az események egy véletlen baleset folyamán kellemetlen irányt vesznek. És ha az első kötet szörnyűségei után Bella azt hitte, vele annál rosszabb már nem történhet, ki kell ábrándulnia. Mindig van rosszabb.

Edward elhagyja a lányt, és az egész Cullen família elköltözik Forks-ból, Bella pedig vegetálásba süllyed. De mikor az ember nem várná, a rossz után eljön a jó is. Bella élete is újra kap egy kis fényt, amikor barátja, Jacob gyakori szereplő lesz az életében. Talán főszereplő lányunk valaha úgy gondolta, hogy Forks-ba költözni békés és unalmas hétköznapokkal kecsegtet, de valahányszor akár csak egy kis, kevéske nyugalmat is élvezhetne, újra feje tetejére áll a világ. Egyik napról a másikra Bella-nak rohanássá válik az élete, ahol minden az időn áll vagy bukik. Az óra ketyeg, márpedig élet és halál múlhat azon, hogy időben képes lesz-e cselekedni, ha szükség van rá.

Személyes véleményem szerint egy remek folytatás kaptunk. Az elején mondjuk nagyon hiányzott Edward, de idővel sikerült Jacob-ot is megkedvelnem, és szívből sajnálom, hogy egy ilyen szerelem központjában lett a „felesleges” harmadik szerepe az övé. A könyv utolsó száz oldalát aztán megint imádtam és tényleg faltam. Nem csak azért, mert Edward újra képbe került, hanem mert a történések sodró lendülete egyszerűen magával ragadja az embert.

Nagyon élvezetes, nagyon ütős folytatást kaptunk. Jó szórakozást hozzá mindenkinek!

És, ha valaki nem tudná (az sürgősen húzza meg magát ) az Újhold filmfeldolgozásának magyarországi premiere November 20.

/ Piackutatás: Valaki kölcsön tudja adni a 3. könyvet? /

Imádom a zenét. Nem kicsit, nagyon. Zene alatt olvasok, tanulok, takarítok… mindent. És nagyon szeretem a Sláger Rádiót. Most mégis egy olyan döntés született a műsorszórási pályázat elbírálásakor az ORTT által, amivel lemondhat az ország a két legnépszerűbb rádiójáról.

Az origo cikkét idézem a hírrel kapcsolatban:

Két új cég indíthat rádióadót november közepétől a Danubius és a Sláger Rádió frekvenciáján – döntöttek az ORTT szerdai ülésén a testület Fidesz, KDNP és MSZP által delegált tagjai. Az SZDSZ-es tag nem szavazott, az ORTT elnöke pedig nem vett részt a szavazáson, már korábban távozott az ülésről. A Danubius frekvenciáját az Advenio nevű cég, a Slágerét az FM1 nevű konzorcium kapja hét évre, így megjelenhet a Klassz Rádió és a Neo FM.Az ORTT szerdai ülésén eldőlt, hogy november közepétől nem lesz többé Sláger és Danubius Rádió. A Sláger és a Danubius műsorszolgáltatási jogosultsága november 18-án jár le. Ez a két rádiófrekvencia fogható az ország legnagyobb részén, de a Sláger lefedettsége nagyobb.

Az ORTT-nek hat tagja van, egy-egy fideszes, KDNP-s és SZDSZ-es, két MSZP-s küldött és az elnök, Majtényi László. A médiatörvény szerint a hat küldött három fordulóban dönthet a pályázatokról. Az első körben csak a pártdelegáltak szavaznak és kétharmados többség kell, a második és harmadik fordulóban azonban az ORTT minden tagja részt vesz. A szerdai ülésen már az első körben eldőlt a frekvenciák sorsa. A SZDSZ-es Timár János nem szavazott, a többi tag egyhangúlag választotta ki a két rádiófrekvencia üzemeltetésére az Adveniót és az FM1-et.

A pályáztatás módját több ponton bíráló Majtényi László ORTT-elnök nem vett részt a szavazáson, már előtte távozott a testület üléséről, miután a szerinte irreális üzleti tervet benyújtó indulók kizárásáról szóló indtványát leszavazták. A megszületett döntést Majtényi László törvénysértőnek nevezte. Az [origo] kérdésére, hogy politikai döntés született-e, az elnök annyit mondott: “úgy tűnik, a magyar közvéleményben efelől senkinek nincs kétsége”. “Én a rádiópályázatot a magyar demokrácia próbájának is gondoltam, tudtam, hogy más országokkal szemben nálunk születhet ilyen döntés, mégis hittem abban, hogy meg is lehet akadályozni” – tette hozzá.

Timár János szintén a szavazás jogszerűtlenségével indokolta, hogy ő nem szavazott a pályázatokról. “Olyan pályázók nyertek, akiket már csak formai okokból is ki kellett volna zárni” – mondta az SZDSZ által delegált tag, aki szerint a pályázatok tartalmi és alaki értékelésénél is törvénytelenségek történtek. Hozzátette, a szerdai ülés az általa, illetve Majtényi László által benyújtott, kizárásokat indítványozó javaslatokkal kezdődött, de ezeket a többi pártdelegált lesöpörte, majd megszavazta a két nyertest.

Kóka János, az SZDSZ frakcióvezetője parlamenti vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezi, mert szerint a Fidesz és az MSZP háttérmegállapodása révén született meg a döntés. Kóka közleménye szerint a két párt felosztotta egymás között a két frekvenciát, hogy “az egyiket a bal-, a másikat pedig a jobboldali párt által támogatott pályázók szerezhessék meg”.

A Danubius Rádió az [origo] megkeresésre Oláh Lászlónak, a rádiót tulajdonló befektetési alap képviselőjének a nyilatkozatát küldte el, ebben az olvasható: “az ORTT hivatalos értesítését követően értékeljük a körülményeket és alakítjuk ki álláspontunkat a döntéssel kapcsolatban.” A Sláger Rádió honlapján fekete háttér előtt egy nyilatkozat olvasható, amely szerint “politikai döntés született, súlyos kárt szenvedett a magyar demokrácia és a sajtószabadság”. Hozzáteszik, “minden törvényes eszközt igénybe veszünk, hogy önökkel maradhassunk”.

Kik nyertek?

Az Adveniót nem sokkal a pályázat beadási határideje előtt, szeptember 7-én jegyezték be a cégnyilvántartásba, a céget 5 millió forintos tőkével alapították. A cég kétharmad részben Nyerges Zsolt ügyvéd, egyharmad részben pedig a jobboldalinak tartott Lánchíd Rádió által alapított Lánchíd Vagyonkezelő tulajdonában van. A cég egyik vezetője, a cégadatok szerint igazgatósági tagja Heltai Péter, akinek van rádiós múltja, az Inforádió nevű hírrádió egyik alapítója volt.

Az FM1 egy konzorcium, az Est Média Group (EMG) és a cég tulajdonában álló Radiocafé 98.6 közös pályázatát takarja. Az EMG ügyvezető igazgatója, Kádár Tamás az [origo]-nak korábban azt mondta: ha győznek, a Radiocafé szellemiségét, értékeit szeretnék továbbvinni, még ha az új csatornán jóval több is lenne a zene.

A két legmagasabb árajánlatot tevő pályázó győzött – mondta az ORTT ülése után Szalai Annamária, a testület fideszes tagja. Szalai azt mondta, a többségében hazai tulajdonú nyertesek teljesíteni fogják ígéreteiket, de ha nem, akkor az ORTT kezében elég garancia van arra, hogy ezt ki tudja kényszeríteni.

Szalai ezzel arra utalt, hogy a két győztes pályázó a pályázatokról kiszivárgott információk szerint a többieknél jóval magasabb műsorszolgáltatási díj megfizetését ígérte.  A két frekvenciát 7 évre nyerik el a győztes pályázók, akiknek pályázatukban a 2011. július 1-ig tartó első szakaszra kellett megajánlaniuk valamekkora (350 és 700 millió forint közötti) műsorszolgáltatási díjat, illetve a hétéves koncesszió hátralévő részére – egy 200 milliós fix összeg mellett – a nettó árbevételük bizonyos százalékát kellett ígérniük. Minél többet ajánlott valaki, annál több pontszámot kapott a pályázatra. A kiszivárgott, meg nem erősített információk szerint az Advenio árbevételének 55 százalékát ígérte koncessziós díjként, míg az FM1 és – akárcsak a kifejezetten ezért kizárt Zene Rádió – egyaránt 50-50 százalékot.

A testület egyik MSZP által delegált tagja, Gyuricza Péter is a megajánlott ár fontosságát emelte ki, mint mondta, közérdek, hogy minél több pénz folyjon be a műsorszolgáltatási díjból. A Sláger és a Danubius bátortalanabbak voltak, azok vitték el, akik nagyobbat kockáztattak. Hozzátette, ha mégsem tudnák teljesíteni a vállalásaikat, az ORTT-nek még mindig van lehetősége felbontani velük a szerződést. Gyuricza arról is beszélt, hogy mivel az Advenio egyik tulajdonosa a Lánchíd Rádiónak is tulajdonosa, ezért a médiatörvény értelmében összeférhetetlenség áll fenn, így az országos frekvenciát elnyert pályázónak vissza kell adnia a Lánchíd műsorszolgáltatási jogosultságát.

Megkérdőjelezték a verseny tisztaságát

A két országos rádiófrekvencia pályáztatását számos bírálat és támadás érte. A hosszú huzavona után július végén kiírt pályázat az elmúlt hetekben egyre nagyobb vitát váltott ki.

Majtényi szerint az ORTT több olyan, súlyosan jogsértő döntést hozott, amelyek veszélyeztették a verseny tisztaságát. Többek között azt kifogásolta, hogy a testület október 7-i ülésén a mindkét frekvenciát megpályázó Zene Rádió Zrt.-t a benyújtott üzleti terv megalapozatlanságára hivatkozva kizárta. Majtényi szerint azonban ugyanilyen indok alapján más pályázókat is ki kellett volna zárni, a testület mégis benn tartotta ezeket.

Többen próbáltak kiállni az objektív pályáztatásért: múlt csütörtökön Sólyom László köztársasági elnök fogadta Majtényit, hogy tájékozódjon a pályázatok elbírálásának folyamatáról. A találkozót az államfő kezdeményezte, hogy reményét fejezze ki, hogy “a pályázatok elbírálása szakmai szempontok alapján, a médiatörvény előírásainak megfelelően fog történni”. Vasárnap Bajnai Gordon szólalt meg, a kormányfő aggasztónak nevezte a pályázatok elbírálását. Mint mondta, nagyon fontos lenne, hogy az “ORTT, mint testület és minden egyes tagja a maga felelősségének tudatában döntsön arról, hogy mi a közérdek” a frekvenciapályázaton.

Forrás: http://www.origo.hu/itthon/20091028-slager-radio-danubius-radio-ortt-eldolt-a-ket-orszagos-radiofrekvencia.html

Értesüléseim szerint az eset után Majtényi László, az ORTT elnöke lemondott posztjáról.

Nem óhajtok politizálni, így tartózkodom az állásfoglalástól is, de azt hiszem a többség, így kimondatlanul is sejti mit gondolok.

A remény hal meg utoljára, úgyhogy szurkolok mindkét szolgáltatónak kedvező változásért. Ha mégsem, akkor a TV nézés mellett ezúttal a rádió hallgatásról is le fogok mondani.

Régen volt már, hogy egyszerre több sorozatot/moviet is körülbelül egy időpontban fejeztem be, de mostanában sikerült megnéznem a Letter Bee special-ját, a Nodame Cantabile-t, és a Pandora Hearts-öt. Rövid (szó szerint) értékelés következik.

Pandora Hearts

Történet: A főhős, az ifjú, szőke herceg típus Oz Bezarius felnőtté avatásának ceremóniájána támadás áldozata lesz, minek során a merénylők kijelentik, hogy ő egy bűnös lélek, és önkényesen száműzik az Abyss-ba, ami egy pokolhoz hasonlítható “másik” világ, és az oda érkezőket nem várja semmi jó. Itt találkozik újra Alice-al, a lánnyal (aki egyben a Vérvörös szemű fekete nyúl is) , aki már a ceremónia során is hozzájárult, hogy Oz az Abyss legmélyebb bugyraiba jusson. Azonban mivel elég jól kijönnek, szerződést kötnek, minek hatására mindketten visszajuthatnak a fenti világba, ahol együtt keresik a válaszokat a kérdéseikre. Alice a múltját, Oz száműzetésének okát…

Értékelés: 9/10

Letter Bee Light and Blue Night Fantasy

Az idei, őszi szezonban indult sorozatot megelőző Special rész.

Történet: A Tagami Bachi-k, vagy magyarul Levél Méhek a történetben megismert világ postásai. A főszereplő, Lag Seeing is egy a Levél Méhek közül, akinek feladata, hogy a városok közötti csomagokat kézbesítsék, miközben a kihalt területeken folyamatos veszély leselkedik rájuk hatalmas, az emberi szívre vadászó bogarak “személyében”. Segítőjével (Dingo-jával), Niche-vel ezúttal egy volt Levél Méh számára kell eljutattniuk egy különleges küldeményt. Az útra a címzett hajdan volt Dingo-ja Darwin is segíti őket, és velük tart.

Értékelés: 10/10

Nodame Cantabile

Az Animax által sugárzott romantikus, zenés vígjáték nagyon a szívemhez nőtt az elmúlt hónapokban.

Történet: Chiaki Shinichi, a tokió egyetem tehetséges, zongora szakos tanulója, akinek álma, hogy karmester legyen, azonban egy gyermekkori trauma miatt képtelen elhagyni Japánt, s így fásultan, beletörődve éli mindennapjait az elviselhetetlen tanárai és lélektelen, hamisan játszó iskolatársai mellett. És ha ez még nem volna elég számára, egy nap megismeri új szomszédját, Noda Megumi-t, aki bár kiforratlan zseninek tűnik a zongorázás terén, azonban a darabokat pontatlanul játsza, ő maga pedig lány létére slampos, rendetlen, ápolatlan, és nem kicsit különc is. Chiaki mégis azon kapja magát, hogy főz rá, együtt tanul vele, és még a lakását is kitakarítja. Habár Nodame (ahogy csoporttársai hívják) fülig szerelmes a fiúba, Chiaki csak a lány zenéjét képes szeretni. Idővel mégis kölcsönösen egyre nagyobb hatást gyakorolnak egymásra…

Értékelés: 10/10

A napokban olvasgattam az Őszi con elmaradása miatt született kommenteket, és az egyik oldalon egy nagyon poén linkre bukkantam, amit muszáj a nagyközönséggel is megosztani. XD Élvezzétek…

Ahogy már a tavalyi évben is ezen a napon, a régiógazdaságtan tanszék szervezésében idén is megrendezésre került egy kisebb biciklis túra, ahol az úti cél Rust, egy osztrák kisváros volt, a teljesítendő táv pedig körülbelül 40 km…

Eredeti tervek szerint hétfőn mentünk volna, de így nagy sajnálatomra le kellett volna mondanom az útról, ugyanis hétfőn halaszthatatlan, és abszolút kötelező jellegű órám van. Na, de mikor múlt hét szerdán változott az időpont, akkor nagy lelkesedéssel vetettem magam bele a készülődésbe. Lelkiekben, természetesen. :)

Míg tavaly talán 20nál is többen voltunk, addig idén mindössze 13-an mertünk nekifogni a „nagy útnak”, közülük is csupán 7 volt, aki diák. Tartatlan ez a mai fiatalság, én mondom. :) Elég kényelmes időpontban, 10 órakor indultunk, miután a használható kerékpárral nem rendelkezők (mint például én is) megkaptuk a kölcsönzött biriglinket.

A teljesített útiterv nagyjából így festett:

Sopron, Deák-tér – Tómalom – Sopronkőhida – Páneurópai Piknik – Fertőmeggyes (Mörbisch) – Ruszt – Mörbisch – Fertőrákos – Tómalom – Sopron, Csőszkunyhó fogadó

Az első nagy pihenőt ismételten a Páneurópai Pikniknél tartottuk meg, ami nagyjából 10 km Soprontól, és már ott mindenki a halálán volt. Kivéve persze a tanárurat. Ő nagyon tudott, de az idén legalább könnyebb volt követni. De nagy örömmel néztem végig a megfáradt arcokon, és megállapítottam, hogy ők sincsenek jobb kondiban nálam. Pedig nálam aztán nem nehéz jobb kondíciót elérni, a heti 100 méteres táv a boltig ugyanis, szerintem, nem számít valami megerőltető bemelegítésnek.

A következő nagyobb állomás Ruszt festői kisvárosa volt, ahol megnéztük a Halásztemplomot, és egy másik épületből (tiszta ciki, hogy nem emlékszem mi volt a neve ^^”) a kilátást is megcsodálhattuk. Tényleg szép, csendes hely, nem hiába lett a világörökség része. Ugyanitt még lementünk a mólóhoz is, ahol újabb pihenőt tartottunk.

Mörbisch után már csak a hazafelé út volt hátra, újabb 20 km-el, de ez valahogy mégis rövidebbnek tűnt. Volt néhány emelkedő, ahol meg akartam halni, de többnyire kitartottam. Gyakorlati hiányom ellenére esés, sérülés, sőt karcolás nélkül túléltem a mai napot. Még büszke is vagyok magamra, amiért az utolsó hosszú emelkedőt, ahol tavaly már lihegve toltuk csoportosan a bicikliket, most leszállás nélkül megtettem. A nyelvem ugyan most is lógott, és lassabb üzemmódban kerekeztem, mint ahogy gyalogolnék, de mégis sikerült. Bár azt hiszem, a többiek nevében is írhatom, hogy utána a legjobban a Csőszkunyhóban eltöltött szusszanás, és elköltött késői ebéd/uzsonna esett.

A kollégiumba végül háromnegyed 5 után estünk be, és számomra a zuhany volt az első tevékenység, amit mindenek elé soroltam. Összességében végül 41 km-t teljesítettünk, az elején átlag 18 km/h-s, a végén 16 km/h-s sebességgel haladva.

Akárcsak az előző évben, most is nagyon jól éreztem magam, és nagyon örülök, hogy nem kellett lemaradnom. A kevés résztvevő ellenére a hangulat jó volt, az út pokoli fárasztó, de megérte.

A 2008-ban magyarul is megjelent Alkonyat-ot a hét végén nekem is sikerült végre elolvasnom. Már nyár eleje óta nálam van Lilith jóvoltából, de mostanában megjött hozzá a hangulatom, letenni pedig már nem tudtam…

Bizonyára az alap szituációt mindenki ismeri, talán még az is, aki egyébként igyekszik messziről elkerülni, mert hogy ez mégis milyen felháborító megcsúfolása mindannak, amit eddig az átlagember a vámpírokról tudott vagy hitt. De azért mégis…

Adott egy fiatal, 17 esztendős emberlány, aki a napsütötte, nyüzsgő nagyvárosból, Phoenix-ből elköltözik Washington állam Forks nevű kisvárosába, ahol a kimutatások szerint a legkevesebbet süt a nap, és a legtöbbet esik az eső. Ez a fiatal lány Isabella Swan, az említett kisváros rendőrfőnökének lánya. Bella eddig édesanyjával élt, és most amolyan önkéntes száműzetésként költözik apjához. Száműzetés, igen, hiszen saját bevallása szerint is utálja Forks-ot. De ha már vállalta, hogy így dönt, kénytelen megkezdeni kisvárosi életét, amihez hozzátartozik, hogy ezentúl a helyi középiskolába fog járni. Már az első nap is többen megszólítják, látszólag nem lóg ki mégsem annyira a tömegből, mint amennyire számított rá, ám mégsem telik el eseménytelenül a nap. Már az ebédlőben felfigyel a külön asztalnál ülő titokzatosnak tűnő, ugyanakkor egytől egyig gyönyörű fiatalokra. A két lány, és a három fiú, mint kiderül, ők a Cullen testvérek. A legváratlanabban mégis az érinti, hogy a legfiatalabbnak tűnő srác, név szerint Edward, szinte utálattal néz rá, a közös biológia órán, ahol egy padba kerülnek, messze kerüli, és később az órarendjét is megpróbálja átvariáltatni, csakhogy Bellától távol tartsa magát. De miért? Mi baja van vele ennek az ismeretlen, vonzó idegennek? Hisz még egy szót se beszéltek… Ahogy haladnak az oldalszámok Bella megkapja a választ a kérdéseire, és soha nem várt izgalmakban, soha nem remélt szerelemben lesz része…

Tapasztalatom szerint ez a könyv eléggé megosztja az embereket. Bár a Harry Potter óta nem született ilyen siker sztori, mégis sokan húzzák a szájukat, hogy miféle vámpírok Stephenie Meyer vámpírjai. Megértem azokat is, akik nagyon ragaszkodnak a kialakult szokásokhoz, mert hát ízlések és pofonok, de én mégsem tudok felháborodni. Hiszen amiket eddig tudtunk a vámpírokról, hogy meghalnak a napfényben, félik a foghagymát, félik a keresztet, stb… ezeket valamikor régen, nem mindig írók találták ki? Nem képzelet szüleménye volt az is? Akkor miért kéne elborzadni attól, hogy az írónő gondolt egyet, és a saját képzelete által megalkotott vámpíroknak adott „életet”?

Összességében, a saját ízlésem szerint bátran állítom, hogy egy nagyon jó könyv akadt a kezembe, aminek folytatását már elő is jegyeztettem magamnak a könyvtárba, a film pedig gyűlik a vinyómon. Aztán lehet érte megvetni, de én élveztem. És mindenki másnak, akit nem rettent el, ha valaki fel meri rúgni a „szabályokat”, annak jó szórakozást kívánok hozzá!

Nagyjából egy hónappal az első fejezet olvasása után végre elmondhatom, hogy eljutottam körülbelül a feléig… pontosabban a 135. fejezetig. Röviden igyekszem megemlékezni arról, mi volt eddig…

A történet főhőse Sawada Tsunayoshi, akinek egy átlagosnak tűnő hétköznap feje tetejére áll az élete. A messzi Olaszországból megérkezik hozzá egy furcsa bébi, Reborn, aki házi tanítóként fészkeli be magát a fiú életébe, s nem mellesleg bérgyilkos. Jelenlegi küldetése pedig, hogy Tsuna-ból a Vongola család következő, 10., arra méltó maffia főnökét nevelje. Persze Tsuna-nak esze ágában sincs maffiásdit játszani, de rövidesen be kell látnia, hogy nem minden úgy van, ahogy ő szeretné…

Reborn megérkezését számos újabb érdekes, és a későbbiekben fontos szereplő felbukkanása követi, mint például Gokudera, akinek életcélja a 10. jobb kezévé válnia; az 5 éves Lambo, aki alkalmanként saját maga 10 évvel későbbi énjére cserélődik különleges fegyvere által; a szintén gyermek I-pin; és ez még csak a kezdet. Reborn Tsuna baráti köréből is előszeretettel válogat, ha arról van szó, hogy kialakítsa a leendő maffiafőnök családját. Így kerül a kalapba az egészet játéknak képzelő, baseballjátékos Yamamoto; a maximalista és bokszoló Ryohei, vagy a magányos típus, iskolai bizottság elnöke, Hibari (személyes kedvenc *-*).

A manga a 135. fejezetig három nagyobb részre osztható:

1- 61.: Daily Live: A karakterek felbukkanását, megismerését szolgáló fejezetek, amelyek még nagyobb részben építenek a humorra, és Tsuna csak kisebb kihívásokkal kerül szembe…

62 – 81. Kokuyo Gang: Tsuna és csapata immár igazi probléma elé néz. A városban felbukkan egy új banda, akik előszeretettel verik félholtra a Namimori (ide jár Tsuna) diákjait… Tsuna igazi ellenféllel néz szembe Mokuro személyében.

82 – 135. Varia Arc: Tsuna mellett újabb jelentkező is akad a Vongola család 10. főnőki címéért. A jogos öröklés sorsa egy harci verseny során dől el, ahol Tsuna családjának tagjai egyenként kerülnek szembe a Varia-k tagjaival.

Az eddigiek alapján nagyon megszerettem a mangát, egyik kedvencemmé vált. Alapvetően egy humoros történetről van szó, amiből lassanként igazi shounen-fight sztori kerekedik, és bár az utóbbi fejezetekben háttérbe szorult a humor, az akció javára, de remélem a jövőben sem válik majd túl komollyá. A karakterek is egytől egyig szerethetőek – beleértve az ellenfeleket is -, ahol mindenki megtalálja a maga kedvencét, akár többet is.

Adatokban: a manga 2004-ben indult el hódító útjára, Akira Amano tollából, a Shoueisha gondozásában. Jelenleg 257 fejezetnél tart, és 2006-tól anime adaptációként is megcsodálhatják a rajongók.Remek történet, sok humor, kellő akció…

Csak ajánlani tudom minden shounen manga kedvelőnek.